A 2002-es esztendő több szempontból is nagyon fontos az életemben. Ekkor kezdett napi szükségletté és gyakorlattá válni számomra az internetezés, ekkor kapcsolt nagyüzemre az UngParty NetCafé: egyre több rovata nyílt, egyre több szerző írásait közöltem – online kapcsolati hálóm dinamikus szélesedésnek indult.
Ebben az évben kezdtem el a közvetlenül a webre szánt nyilvános naplójegyzeteket írni. Szeméjes*, de írói feljegyzések voltak ezek, magamnak írtam őket, de egy későbbi publikálás lehetőségét is szem előtt tartva. Ijenekkel – többnyire havi összefoglalókat – 1996 végétől próbálkoztam, ám ez még internetes korszakom előtt volt, a szövegek csak jóval később kaptak online nyilvánosságot. A tényleges webes naplóírást 2002 szeptemberében kezdtem el. Akkor még nem hívtam blognak, ezt a szót később ismertem meg.
A jelen weboldalról a 2002-ben írt összes jegyzetem elérhető (lesz): a szeptember előtti gépbe írtak csakúgy, mint a közvetlenül a webre szánt ezutániak is (havi összesítésben). Lásd a linkeket itt jobbra. Kronológia alulról felfelé!
Ugyancsak ez volt az az esztendő, amikor kárpátaljai kollégáimmal végleg megromlott a kapcsolatom és gyakorlatilag megszakítottam velük minden szellemi és fizikai nexust. Ennek a szakításnak több oka és számos előzménye volt, mindenképpen közrejátszott benne, hogy javarészt éppen 2002-ben írtam és/vagy publikáltam azokat az esszéket és könyvkritikákat, amejekben már nemcsak irodalmunk gyengéire mutattam rá, hanem irodalmáraink legérzékenyebb tyúkszemeire is ráléptem. Ezekre gondolok:
- Hagyomány vagy klisé?
- Újraközlő irodalom
- Címkézett irodalom
- Valóságpróza vagy látszatvalóság
- Félmúlt, féljelen féljövő
A kattintható linkek nyomán megnyíló esszék egyikében szerepel az a megállapításom, amej mai napig bassza a volt kollégák csőrét:
A kárpátaljai magyar irodalomnak az a része, amely kárpátaljai, egyre kevésbé tekinthető irodalomnak, amely pedig irodalomnak minősíthető, az egyre kevésbé kárpátaljai.
De nemcsak az irodalomról van szó. Bizonyos, hogy nemcsak kritikáim és előadásaim, nyilvános megszólalásaim (pl. Tokaji Írótábor, A Határon Túli Magyar Irodalom Hete Székesfehérváron, írószövetségi rendezvények) sértették sokak írói önérzetét, hanem a főleg a kárpátaljai magyar szervezeteket bíráló közéleti cikkeim is hozzájárultak a konfliktus kiéleződéséhez, mindezt felerősítette napi jegyzeteim kritikus, nem ritkán ironikus, gúnyos, szarkasztikus hangja. Miközben a kollégák egyre egyértelműbben konzervatív-jobboldali beállítódásúvá váltak, aközben az én gyakori politikai véleménynyilvánításaim egyre inkább átitatódtak liberalizmussal, és ez csak tetézte a bajt.
Illetve még talán az is közrejátszott, hogy akkoriban eléggé sikeres írónak számítottam, több jelentős szakmai díjat kaptam, költőversenyt, drámaíró versenyt, novellapájázatokat nyertem, ojkor évente több könyvem is megjelent, rangos fojóiratokban publikáltam meglehetős gyakorisággal – vezető irodalmáraink közül négynek-ötnek az együttes teljesítménye se tett ki ennyit. Szemüket szúrhatta még az is, hogy nemcsak sikeresen alapítottam fojóiratokat és kiadói műhejeket, díjakat és irodalmi szalont – hanem ekkorra mindezekkel fel is hagytam, a nagy közösségi szervezősdi után lényegében visszatértem magánírónak, illetve ami maradt szerkesztői ambícióimból, azzal felköltöztem az internetre.
Egyre több lett tehát a rovásomon.
Ez fojamat mintegy 10 év horzsolódás után vezetett a végleges szakításig, amikor is én már teljesen kiléptem a köreikből, írásaimmal és fizikai távolmaradásaimmal nyilvánvalóvá tettem, hogy nem tartok velük, elhagytam a kárpátaljai magyar írók közösségét. Eljött a pillanat, amikor erre válaszul ők is kizártak az általuk képviselt kárpátaljai magyar irodalomból. Ez számomra inkább volt megkönnyebbülés, mint sérelem: ekkor már szinte semmi kötött hozzájuk.
A szakításhoz vezető konfliktusok végső kiélesedésének a 2002-es naplójegyzetek meglehetősen hű krónikáját adják. Az év elején még közös rendezvényeinkről, szerepléseinkről írok… A végkifejlet éppen 2002 őszére tehető – bár ezután még voltak egy-egy írótárssal, szerkesztővel kisebb enyhülési és közeledési kísérletek, de később ezek is ellentétükbe fordultak.
* 2017 óta újonnan keletkező írásaimban kerülöm az elipszilon használatát, pontos j-t írok hejette.